A Synology NAS (Network-Attached Storage) minden hálómérnök számára egy nagy vágyalom, legyen szó vállalati környezetről vagy otthoni felhasználásról. A saját linuxos rendszerével és különféle programjaival sok mindent leegyszerűsíthetünk. Lehet az egy egyszerű back up folyamat kezelése, vagy egy helyi megosztás létrehozása. Pár kattintással sok bonyolult feladatot el tudunk végezni egyszerűen a DSM-ben (Disk Station Manager).
Tulajdonképpen a Proxmox-os megoldást kipróbálásra tudom csak javasolni, hogy megismerkedjünk a DSM-mel és el tudjuk dönteni, hogy tényleg szükséges-e számunkra egy Synology NAS beszerése, vagy elég lenne egy Raspberry Pi is Samba-val. Tartós otthoni, illetve vállalati környeztbe ezt a megoldást semmiképpen sem javasolom, mert ez nem egy tényleges Synology által szállított eszköz!.
Mivel ki kell választanunk a telepítés során egy számunkra megfelelő modellt, így ezt érdemes előre eldönteni. Számomra a DS923+-ra esett a választás ugyanis, a való életben is vele van tapasztalatom. Szeretném megjegyezni, hogy nem fogok ebben a részben a Proxmox-ról átfogó tudást adni, ugyanis itt nem az a lényeg. Csak leírom, hogy milyen beállításokkal szükséges létrehozni a VM-t a DS923+-ra szabva.
Mivel nem eredeti Synology-t használunk, emiatt szükségünk lesz egy bootloader-re, aminek segítségével feltudjuk telepíteni a DSM-et. Ez alapvetően preferencia függő, hogy ki mit szeretne használni. Számomra a RRorg által fejlesztett RR: redpill’s preinstallation and recovery environment jött be a legjobban. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy kínai fejlesztésű, emiatt sokszor fogunk a kínai nyelvvel találkozni különféle csomagok esetében.
A következő github linkekről tudjátok letölteni a szükséges img fájlt, illetve magát a projektet megismerni:
A DS923+ egy 2 magos Ryzen processzorral és 4 GB RAM-mal szerelt NAS. Ezt vesszük kiindulási alapnak. Illetve feltételezem, hogy már feltöltöttük egy számunkra megfelelő helyre a Proxmox-on a bootloader-t.
VM ID: automatikusan kitölti a rendszer a soron következővel.
Name: <Adjunk neki egy nevet.> Nálam Syno.
Itt a "Do not use any media"-ra menjünk. A bootloader-t később importáljuk, majd be CLI alól.
Marad minden default-ban. Csak a Qemu Agent-tet pipáljuk be.
Töröljük a disk-t. Később hozzuk létre, vagy ha van konkrétan disk-ünk a gépbe, akkor azokat oda adjuk a VM-nek CLI alól.
Cores: 2
Type: x86-64-v3 (Hagyhatjuk az alapértelmezetten is!)
Fentebb mondtam, hogy az alapgép 4 GB RAM-mal rendelkezik. Ha szeretnénk, adhatunk a VM-nek 4 GB-t ott is. Én 6 GB-t adtam. Ízlés szerint megtehetjük ezt. Közel 80%-85%-t allokálja is egyből a DSM. Ezen ne lepődjünk meg.
Minden marad default-on
Nyomjunk a "Finish"-re
SSH-n keresztül menjünk be a Proxmox szerverünkre. Vagy szintén a node-ra kattintva válasszuk a Shell opciót.
Amennyiben az alapértelmezett helyre importáltuk be az img fájlt. Úgy annak a /var/lib/vz/template/iso mappában kell lennie.
cd /var/lib/vz/template/isoHa szükséges, akkor ls -la paranccsal győződjünk meg arról, hogy ténylegesen itt megtalálható az rr.img nevű fájl. Én mögé írtam a verziót is feltöltésnél. Ezt követően pedig importáljuk a bootloader fájlt a következő minta szerint.
qm disk import <vm_id> <img_file> <storage>Esetemben:
qm disk import 106 rr24.9.1.img local-lvmEz létrehoz egy unused disk-et a VM-nél. Ezt követően a VM "Hardware" részénél ki kell választanunk a csatoló felületet, illetve én bekapcsoltam az SSD emulation-t is.
Bus/Device: SATA
SSD-emulation: pipa
Miért pont SATA? Nos VM-ek alatt az SCSI lenne a leggyorsabb, de sajnos azt nem támogatja a DSM. NVME-t pedig a Proxmox nem tud. Így sajnos marad mindennel kapcsolatban a SATA.
Hiába van már bootloader a gép még nem indítható, ugyanis nem tudna bebootolni. Emiatt szükséges bemennünk a VM-hez tartozó "Options" menüpontba és a "Boot order"-nél megadni, hogy a SATA0-s eszközről bootoljon a virtuális gépünk. Ne felejtsük el a pipát az enabled-nél.
Eljött annak az ideje, hogy eldöntsük mit is szeretnénk. Ha virtuális meghajtót teszünk a DSM alá, akkor azokat most kell létrehozni az indítás előtt. Én mindenképpen javasolnék 1 virtuális disk-et. Erre fel lehet húzni a DSM-et, valamint a különféle programokat erre a kötetre lehet telepíteni. Természetesen, ha többet szeretnénk létrehozni, annak sincs akadálya. A lényeg, hogy a Bus/Device minden esetben SATA legyen.
Ugyanakkor mi van, ha van errea célra rendes fizikai meghajtó is a gépünkben. Azokat nagyon könnyen tudjuk importálni a VM alá. Ilyen esetben szintén egy virtuális interfészen keresztül fog történni az írás/olvasás, de otthoni környezetben én nem éreztem jelentős lassulást. Ezt a részt a telepítést követően is el lehet végezni, ha rendelkezünk egy virtuális meghajtóval. Hozzáteszem 2 NVMe SSD-t adtam a gépnek, illetve a virtuális DSM is SSD-ről futott. Személy szerint a PCI(e) Passthrough lehetőségét én nem próbáltam ki. Erről a felhasznált linkek között találtok leírást
A következő paranccsal kilistázzuk a gépben lévő meghajtókat. Ki kell keresni a megfelelőt.ls -l /dev/disk/by-idqm set <vm_id> -sata1 /dev/disk/by-id/<disk_name>Ha ezek megtörténtek, akkor indíthatjuk a VM-et.
Hagyjuk, hogy a Bootloader elinduljon. Ezt a folyamatot érdemes követni konzolon, már amiatt is, mivel minden információt itt fog megjeleníteni a Bootloader.
Ha az indítás sikeresen megtörtént, akkor az adott URL-t hívjuk meg. Esetemben: http://192.168.2.33:7681
A bootloader létrehozásához a következőképpen járjunk el:
A listából kiválasztjuk a számunkra szimpatikus modellt. Esetemben a DS923+.
Aktuálisan legfrissebb DSM-t válasszuk ki.
Itt válasszuk ki az angolt
Europe/Budapest-et érdemes
qwertz, majd a hu opcióra menjünk
Itt történik a csoda! Ha végzett visszadob az előzőleg látott ablakba egy új opcióval.
Ha a boot folyamat megtörtént, akkor az adott URL-lel lehet meghívni a DSM telepítőjét. Esetemben: http://192.168.2.33:5000
A meghívott oldalon kapunk egy Üdvözöljük! feliratot. A következő képernyőkön szemléltetem a DSM 7.2-es verziójának a telepítési folyamatát és
Itt hagyjuk a felkínált értéket, majd nyomjunk a "Tovább" gombra.
Véletlenül se frissítsük az oldalt a telepítés befejezéséig. Amikor elkezdődik a visszaszámlálás, akkor sem! A folyamatot, ha szeretnénk nyomon követhetjük a Proxmox konzolján. Várjunk amíg visszakapjuk a felület felett az irányítást.
Ha visszakaptuk az irányítást, akkor nyomjunk a kék "Indítás" gombra.
Ezt követően meg kell adnunk az eszközünk nevét. Ez lesz egyben a DNS neve is. A rendszergazda felhasználónevét és jelszavát. Ez lesz a root userünk igazából. Ha ezzel megvagyunk, nyomjunk a "Tovább" gombra.
A frissítési opcióknél válasszuk az utolsó: "Értesítsen, ha frissítés érhető el...". Ez amiatt szükséges ugyanis mi igazából a bootloader-rel fogjuk frissíteni mindig a DSM-et is. Nyomjunk a "Tovább" gombra.
A következő opciónál válasszuk a szürke "Ugrás" gombot, majd a követekző lépésnél csak a sima "Küldés"-t. Ne pipáljunk be semmit.
Mivel ez nem egy eredeti Synology hardver, emiatt nem tudjuk beregisztrálni a Synology fiókunk alá, ugyanis nem lesz jó a sorozatszáma. Sajnos itt jön a legnagyobb hátránya a bootloadernek. Bizonyos funkciókat nem fogunk tudni használni/kipróbálni a sorozatszám miatt. Ugyanakkor távoli elérés kapcsán például, amúgy sem használja az ember a Synology áltak felkínált opciót. Én személy szerint jobban megbízok abban, hogy DDNS segítségével VPN-t használok, mint továbbítsam az adataimat a Synology szerverei felé. Ezt a módszert teljes mértékben használhatjuk itt is.
Ezt követően bejön a DSM user felülete. Itt bármit is akar ránk sózni, ott válasszuk a "Nem" opciót. Igaz ez a 2FA-ra is.
Amikor megkapjuk a kérdést, hogy szeretnénk-e Tárolókészletet és kötetet létrehozni, akkor nyomjunk a "Létrehozás most" gombra. Itt ez már csak tárgyilagosan lesz leírva, illusztrációk nélkül, hogy mi a legalapabb változat, amivel létrehozhatunk egy megosztott tárhelyet. Utána pedig a Vezérlőpult segítségével létre fogunk hozni egy megosztást. A nem aláhúzott címsorok a különféle opciókat szemléltetik.
Ha rányomtunk a "Létrehozás most" gombra, akkor automatikusan megnyílik a "Tároláskezelő" program. Nyomjunk az "Indítás" gombra.
Válasszuk ki a használni kívánt meghajtót/meghajtókat.
Ellenőriztethetjuk is, de akár ki is hagyhatjuk ezt az opciót. Ellenőrzésnél számítsunk, arra, hogy jódarabig nagy kihasználtsággal fogja pörgetni a gépet a DSM.
Kiosztott méret módosítása résznél válasszuk a Max opciót. Ilyenkor a teljes diszk felhasználásra kerül.
Érdemes a Btrfs-t használni. Másik támogatott változat az ext4.
Lemez titkosításra utal. Én nem használok.
Féjlmegosztés a Vezérlőpult segítségével hozhatunk létre. A Vezérlőpult megnyitását követően nyomjunk a legelső "Megosztott mappa" opcióra, majd a Létrehozásra.
Ha szeretnénk plusz titkosítást itt is használhatunk, én nem szoktam.
Akkor jöhet jól, ha kvótát szeretnék beállítani. Otthon szerintem felesleges.
Itt fontos megjegyezni, hogy nem csak "Helyi felhasználók" léteznek, hanem "Rendszer belső felhasználók" is. Ilyen lesz például egy qbittorrent-nox user is, ha szeretnénk torrent szervert is futtatni. Magyarul: elegendő a saját user-ünknek is hozzáférést biztosítani, de adhatunk csoportok számára is hozzáférést, illetve system user-ek számára is.
Ezt utólag is megváltoztathatjuk, ha kijelöljük a megosztott mapát, majd szerkesztés és engedélyek.
Igazából, ha mindere OK-t nyomtunk, akkor fel is csatolhatjuk a saját rendszerünk alá a megosztást.
Gyakorlatilag a helyi store. Innen tölthetünk le mindenféle jóságokat. Például qbittorrent-nox-ot, Python-t, Apache-ot és nagyon sok minden mást is.
A Csomagkezelési központból töltsük le a QEMU Guest Agent-t és a Simple Permission Managert. Indítsuk el a Simple Permission Managert először.
Nyomjunk a kék "Active" gombra és adjuk meg a root jelszavunkat.
Ezt követően indítsuk el a Qemu-t és a Simple Permission Manager-ben adjunk neki root jogosultságot a "Packages" menüpont alatt.
Ha valami miatt a Csomagkezelési központ nem tartalmazná alapértelmezett a megfelelő csomagforrásokat ehhez a 2 csomaghoz, úgy azokat kézzel nekünk kell hozzáadni. A Csomagkezelési központon belül nyomjunk a Beállításokra -> Csomagforrások fül -> Hozzáadás gomb. A következő 2 forrást vegyük fel:
Név: imnks
Hely: https://spk7.imnks.com
Név: synocommunity
Hely: https://packages.synocommunity.com
Az imnks forrás, már amiatt is érdekes lehet, mivel innen telepíteni tudjuk a qbittorrent-nox-ot. A synocommunity-ből meg a Jellyfin-t.
A következő linken találhatóak a release-ek. Az éppen aktuális megjelenésnél tötlsük le az updateall-X.X.X.zip-et: https://github.com/RROrg/rr/releases
A csomagkezelési központból töltsük le az RR Managert és az előző részben telepített Simple Permission Manager-rel adjunk neki root jogosultságot. Első indításnál többször is be fogja kérni a root jelszavunkat egymás után. Amennyiben ez nem történik meg, újra kell indítani a proccess, rosszabb esetben a teljes VM-t. Ugyanakkor ez elengedhetetlen annak érdekében, hogy ne fusson hibára a frissítés
Nyomjunk a zöld Upload gombra és a helyi mappából tallózzuk ki a letöltött updateall-X.X.X.zip-t.
A folyamat automatikus és a végén meg fog kérni minket, hogy indítsuk újra a NAS-t. Az újraindulás során lefrissíti a megfelelő csomagokat, mi pedig nyugodtan kávézhatunk addig egyet, bár nem egy hosszú folyamat és viszonylag gyorsan meg van.
Felhasznált linkek:
https://github.com/RROrg/rr?tab=readme-ov-file (Synology NAS létrehozása Proxmox alatt bevezető)
https://github.com/RROrg/rr/releases/ (Synology NAS létrehozása Proxmox alatt bevezető)
https://pve.proxmox.com/wiki/PCI(e)_Passthrough (Proxmox CLI teendők)
https://github.com/RROrg/rr/releases (A Bootloader frissítése RR Manager-rel)
!Figyelem!
Mindenki a saját maga meglátása és megítélése szerint cselekedjen az itt olvasottakkal és látottakkal kapcsolatban. Felelőléssget NEM válalok semmi iránt amit leírok, ez szimplán csak annak a dokumentálása, ami számomra működött.
Senkit nem buzdítok arra, hogy illegális forrásból szerezzen be bármit is. A lehetséges adatvesztésért felelősséget nem vállalok. A SAJÁT CSELEKEDETEIDÉRT, SAJÁT MAGAD FELELSZ!